Amuros cselek

Amikor amurra horgászom, mindig magokat használok: nagy szemű kukorica és tigrismogyoró, ezek az abszolút favoritjaim. A kukorica gazdaságosabb, viszont, ahol sok a nagytestű dévér, ott nem a legjobb választás, mivel a keszegek is megbirkózhatnak vele.
A magokat áztatom és főzöm, a kukorica esetében vigyázok, hogy ne főzzem túl sokáig, mert akkor könnyen szétrepednek a szemek, és még kevésbé lesz köztük horogálló. A tigrismogyoróval ilyen veszély nem fenyeget, a spanyol gumó biztosan állja a sarat bármilyen támadás ellen. Egyedüli hátránya az ára, mivel amurra való etetéskor szórni kell rendesen. Viszont, minél koncentráltabb csalikupacot juttatunk a horog mellé, sokat spórolhatunk, és előnyből rajtolhatunk, hiszen az amuros etetéskor varázsfegyver a koncentrált etetés.

Magok a PVA-ban

A koncentrált etetésre ugyebár több lehetőség is kínálkozik: alámerülve például egyenesen a horgunkra boríthatjuk a magkupacot, de használhatunk etetőcsövet, kicsit tágabb szórással. A legegyszerűbb azonban mégis az, ha segítségül hívjuk a PVA-tasakokat.
De hogyan tudjuk nedves magokat tölteni egy vízben oldódó zacskóba? Többféle módon is! Én a magokról leöntöm a vizet, és egy száraz tálkába finom szemcséjű sót szórok rájuk. Az egészet alaposan összeforgatom, és ezután töltöm bele a PVA-zacskóba. Érdemes vastagabb PVA-tasakokat használni, az lassabban oldódik.
A másik PVA-s trükk, amikor a magokról ugyancsak leöntöm a vizet, és "PVA-barát" folyadékot locsolok rájuk, ezzel együtt töltöm a tasakba. Amurozásnál édes locsolót használjunk! Nekem jól bevált a CSL (erjedő kukoricalé kivonat), a tigris juice (tigrismogyoró-szirup), illetve a melasz, de kísérletezhetünk bármilyen ízletes löttyel.

Tigrismogyorós csalizásnál nálam leggyakrabban a főzött gumó mellé egy pop-up tigrisimitáció kerül, de vannak helyzetek, amikor két szem lebegő plasztikutánzattal csalizok. Mindkét megoldást érdemes kipróbálni.
A kukoricafűzért vágható szivaccsal vagy elúszó imitációval könnyítem. A szivacsokat a kukorica levében, vagy édes folyadékban áztatom csalizás előtt.

Lebegtessünk

A torpedók nyári horogra kerítéséhez a csalimat mindig lebegtetem: pop-up és "hóemberes" - vagy talán helyesebben könnyített - variációkkal készülök. Általában kísérletezek, hogy az adott vízen melyik válik be legjobban. Van, ahol a lebegő a nyerő (inkább a tiszta vizekben és napközben), és van, ahol a megemelt csalizás, ez utóbbival zavarosabb víztípusoknál voltam legtöbbször eredményes. Persze, ez nem szentírás. Amurvadászatkor általában különböző felkínálásokkal (egyik boton pop-up, másikon könnyített füzér) készítem a szerelékemet. Tigrismogyoróval horgászva két szem gumó (egy főzött és egy lebegő imitáció vagy két pop-up plasztiktigris) kerül a horog mellé, míg kukoricából egy kisebb magsort (3-4 szem) is felfűzök, melyet minden esetben vágható szivaccsal vagy nagy felúszóképességgel rendelkező imitációkkal emelek meg.

A horogszerelékemnél legfőbb szempont, hogy a csali közel legyen a horoghoz, vagyis rövid hajszálon kínáljuk a csemegét, mivel az amurok táplálkozása a pontyoktól különböző, ők ugyanis nem "porszívóznak", hanem harapják az élelmet. Szájuk is ehhez idomuló, vagyis, bár csúcsba nyíló, nem harmonikaszerűen kinyújtható, mint bajuszos társaiknak, hanem egyszerű ferde hasítékú. A csali lebegtetése is ezért lényeges, ugyanis a földön fekvő falathoz nehezebben férnek hozzá.

Figyelem: Az amurokat még rövid időre se tároljuk, a fogás után azonnal engedjük szabadon!

Forrás: Bujáki Géza, Pontyvilág, augusztus