Hosszú előkés feederezés egyszerűen
A tavaszias téli napok különösen alkalmasak arra, hogy valamelyest csökkentsék elvonási tüneteinket.
Ha nem is rohamoznak minket a pontyok fél óránként, a betondzsungelből való szabadulás mindenképpen frissítően hat a horgászra, és közülük is csak a legelvetemültebbekre.
Mert hiába a napon mért 8 fok, a viharos erejű fagyos szél nem szögez egyszerűen bárkit fél napokra pár spiccrángatás reményében a vízpartra. Azonban ilyenkor én is az erősen reménykedők táborát erősítem, így a szokásos órákig tartó ötletelés, pakolás, előke kötögetés után izgatottan tértem nyugovóra, hogy másnap a nemrég nyílt berkesdi horgásztavon vallathassam a vizet.
Reggel 8 órára sikerült becserkészni a jónak vélt helyet, ami a tó sekélyebb felső harmadán található. Kétféle módszerrel és tél révén minimális, de elég attraktívnak gondolt etetőanyaggal készültem. Egyik botommal (SW Supernova Light feeder 360, 60gr) a method pecára tettem le a voksom, alapozás és klipszelés nélkül, szigorúan kereső módban, maximum fél órás frissítésekkel, míg a másikkal az általam is csak ritkán használt hosszúelőkés feederezést választottam (SW Supernova Light feeder 330, 50gr bottal). Bálint barátom, akivel együtt vágtunk neki a napnak egyébként is a methodosok táborát erősíti, így volt szerencsénk megversenyeztetni a két módszert. Nem számítottam sok kapásra, így voltam olyan bátor, hogy megosszam a figyelmem a két módszeren. Mint utólag kiderült, lehettem volna sokkal optimistább is, de ne szaladjunk annyira előre.
A methodról csak pár szóban, mert bár nem az övé volt a főszerep, adott pár szép halat, és ezzel a hőn ahított élményhez is nagyban hozzájárult. A számtalan láthatatlan akadó miatt erős, 22-es főzsinórral készültem mindkét pálcán. A Daiwa 4012 TD feeder orsóval és a 35 grammos DG Vario method kosárral előtét nélkül is könnyen megdobható a kinézett 50-60 méteres táv. Ezt csak a sokszor erősen viharosra forduló szembeszél nehezítette, de ilyenkor is inkább a pontosság, mint a távolság szenvedett csorbát. A 0,08-as lágy, fonott előkezsinórra 14-es méretű Guru QM1 horgot kötöttem, amit előszeretettel használok a tavasz folyamán is.
A téli időszakban a finomabban táplálkozó halakhoz igazítva a nyáron jól bevált 8 cm-es előkehossz 12 cm-esre cseréltem. Csalinak apró waftersekkel készültem, 4-5-8 mm-es méretben. A nap folyamán a Ringers sárga, papíron 4 mm-es édes wafterse és a Stég 8 mm-es
naracs upterse bizonyult a legfogósabbnak. Ezeket sokszor egy 1 cm hosszúra tépett Berkley szilikon szúnyoglárva darabkával egészítettem ki a DG féle 7mm-es fine csalitüskén felkínálva.
Etetőanyag gyanánt DG fekete tintahal aromával felöntött 2 mm-es aqua garant pelletet
(Uni és Classic 50-50%-ban keverve) paníroztam zöld színű, erősen halas method mix-szel, ami ismét bizonyított a hideg vízben. A panírozás pedig segítette az oldódást, így bátran zártam a waftereket kis etetőanyag sapkával. A Promix dzsemek közül a csoki-kuglóf ízésítésű minden dobás alkalmával került a kosárra. Mind a 4 évszakban bizonyított már, így sosem marad otthon, ha methodozásra kerül sor. Összességében a körülbelül 5 órás pecán átlagosan fél óránként egy-egy szép kárász, 2-3 kg-os ponty, és 2 db szép 5 kg körüli töves is tiszteletét tette, így ez a készség is eredményesnek bizonyult.
És akkor beszéljünk kicsit egy teljesen más műfajról, melynek sikeres űzésében remélem segítségére lehetek azoknak a kezdő feedereseknek, akik csak most ismerkednek a hosszúelőkézés rejtelmeivel. A fent említett pálcán egy 2500-as méretű Daiwa Legalis orsó segít partra terelni a kisebbeket, vagy az akár 8-10 kg körülire megnőtt uszonyos ellenfeleimet is.
A távolság, amit horgászni szoktam maximum 30-35 méter, így nincs alulméretezve a tekerő, ami egy precíz, pontos műszer, ráadásul az elérhető árkategóriából. Ezen a pecán 18 méteren (is) találtam egy víz alatti akadót, így közvetlenül ez elé klipszelve egy 10 grammos, XL méretű Deaky Góliát kosárral végeztem az alapozó etetést. "Brutálka" -világbajnok versenyzőink után szabadon- sokszor a legjobb társ, ha etetésről van szó, hiszen tömege megtöltve sem haladja meg a light feedereim dobósúlyát, mégis rövid idő alatt viszonylag nagy mennyiségű kaját lehet bejuttatni vele. A pontosság szerepe pedig ennél a módszernél
különösen felértékelődik, hiszen a methodozással ellentétben itt a csali nem közvetlenül a mixünk tetején pihen. Jelenleg egy maximum 2-3 négyzetméteres etetőanyag szőnyegre próbáljuk csalni a halakat, hogy ott találjanak rá a legtöbbször élőanyagba rejtett horgunkra. Általánosságban elmondható, hogy a pörgős, ütemes, és nagyon pontos horgászat érdekében
célszerű akár 20 méteren belüli távolságot választani.
Ezen a pecán az erős ponty állomány miatt 20 dkg 6 mm-es Bait-Tech halas pellet és 20 dkg édes csemegekukorica képezte az alapozást, amit Walter Panettone ízesítésű method mixével (ízazonos aromával bekeverve) zártam alul és felül. A biztonság kedvéért fullasztott csontival próbáltam meg fokozni a hatást, amit csak az etetés után kezdtem el dobásonként tölteni,
megversenyeztetve ezzel a halakat az élőanyagért. A csali minden esetben vékony trágyagiliszta, vagy 2 szem piros csonti volt, a kosár pedig 20 grammos, kis töltőtömegű alagút kosár.
Most pedig következzen a felszerelés lelke. A használhatóság mellett fontosnak tartom a parton könnyen összeállítható szereléket, így a sodrott gubancgátlós verziót ki is zártam. Miután előszeretettel használok 12-es és 15-ös méretű fluorocarbon előkét, és sokszor szebb halakkal is meg kell küzdeni, így kötelezőnek érzem az ilyen finom szerelék begumizását. Végszerelékünk összhangja mindennél fontosabb, ezért figyeljünk oda, hogy hasonló terhelhetőségű eszközökkel dolgozzunk. Sokszor látom, hogy vékony előke mellett 1,4 mm-es, vagy akár vastagabb erőgumi dolgozik. Akarom mondani dolgozna, hiszen a kecses pálcákkal és vékony zsinórral olyan finoman kell fárasztanunk, hogy ezeknek a vastag, pontyos gumiknak esélyük nincs megmozdulni. Tehát a gubancgátlást leszámítva díszként funkcionálnak. Az általam válogatott eszközök teherbírása mind 6-7 kg közötti, így semmilyen ponton nincs eldurvítva a szerelék, a 0,65 mm-es gumi (ami tetszés szerint még tovább finomítható) pedig már egy fél kg-os kárász alatt is gyönyörűen dolgozik.
Kössünk is egyet. Ehhez szükségünk van egy kis méretű forgókapocsra (Carp Zoom 7-es méret), egy feeder gyorskapocsra (Haldorádó 10-es méret) és persze az említett erőgumira (Drennan 14lb). A bojlizásból loptam egy plusz hozzávalót, ami a kötéseket hivatott védeni és elrejteni. A Carp Zoom által gyártott 1,8 mm-es zsugorcső átmérője elegendő ahhoz, hogy rácsússzon az említett kapcsokra, gőzölés után pedig tökéletesen illeszkedjen az erőgumira. Ehhez 2 db 1 cm-es darabot vágok, amit a kötések előtt ráhúzok az erőgumira, hiszen a gumi felől kell fednie. Ne spóroljunk a gumi hosszával sem, bátran vágjunk pár 25 cm-es darabot, így a gubancgátlónk hossza a kötések után sem lesz 18-20 cm-nél rövidebb. A kapcsokat Clinch csomóval rögzítem, azonban a füleken 2x bújtatom át a gumit, és csak 3 tekerést alkalmazok, így a kapott csomó nem csúszik szét, viszont még befér a zsugorcső alá. Természetesen a felesleg levágása után öngyújtóval elégetem a végeket.
Ha a zsugorcső darabok a helyükre kerültek már csak pár másodpercnyi forró gőzre van szükségünk szigorúan a csövek felett. Az így kapott gubancgátló biztosan nem akad be sehova, otthon bármennyit előre legyárthatunk belőle, és a parton garantáltan a legegyszerűbb és az egyik legjobb megoldást nyújtja.
Felszerelésünk összeállítása pedig a következőképpen történik. Első lépésként a főzsinórra fűzünk egy gyorskapcsos forgót (Matrix Feeder Snap Links 12-es méret), erre akasztjuk a használt kosarat, majd csomóvédelem gyanánt egy gumigyöngy következik, ezután pedig biztonsági Clinch csomóval rögzítjük az gubancgátlónkat a sima forgós végével. A gyorskapoccsal pedig villámgyorsan cserélhetünk előkét. Én a Guru LWGF és a Team Feeder A1 típusú horgait használtam 10-es és 12-es méretben, előkém pedig a 75 cm-es hosszban működött a legjobban.
Hálisten ezt a napot is megúsztam gubancmentesen, ellenben az egyre sűrűsödő kapások elég feladatot adtak, így kellemesen fáradtan, jó érzéssel búcsúztam a vadregényes tájtól. Rengeteg kárászt, sok egy nyaras és pár 2-3 kg közötti pontyot sikerült becsapni ezzel a módszerrel -összességében ismét felejthetetlen élményt okozva!
Természetesen a teljesség igénye nélkül, magamnak horgásztam, így nem volt zavaró, mikor az 5-6 perces periódusokat megszakította egy-egy methodos fárasztás. Azonban ha versenyre kerül sor, bátran ajánlom az általam bemutatott megoldást, természetesen egy bottal készülve. ;)
Köszönöm a figyelmeteket!
Jó próbálgatást kívánok otthon és élesben a vízparton!
Hrubos Viktor