Téli süllők folyóvízen

Süllőzés folyóvizen télen

Az írásomat azzal kezdeném, hogy aki az általam leírtakból akar megtanulni süllőt fogni az nyugodtan abba is hagyhatja az olvasást, mert tanulni ezt a „szakmát” egy életen át lehet. Persze, ha pár jó ötlettel tudok segíteni a tapasztalatlanabb pergetőknek az sosem hátrány. Ahány víz annyi szokás. Van ahol a süllőt buta halnak tartják, mert „bármire odavág, ha elhúzod előtte”. Ez nyáron igaz is lehet és nagyon könnyűnek hangzik, de azért ezt csak azok jelenthetik ki magabiztosan akik tudják olvasni a vizet és nem meggondolatlanul kezdik el suhogtatni a pálcát. Elég egyet is dobni, csak jókor, jó helyen, jó időben. Itt is sok az ellentmondás a horgászok között, de én még a régi iskolát képviselem, tehát macska módjára a legnagyobb csendben mozgok a vízparton, minimális lámpa használattal. Ha nem is mindet, de az öreg süllőt biztosan elugrasztjuk, ha nem vagyunk kellően körültekintőek…

Viszont mi a helyzet télen? A szerencsésebb sporttársak beülnek a csónakba, leradarozzák a pályát, megkeresik a töréseket, búvóhelyeket és nem „vakon” dobálnak. Kétségkívül jó eredményeket lehet elérni így. Viszont, ha valaki nem ilyen szerencsés és partról kell megkeresnie a tüskéshátúakat, akkor kicsit más hozzáállás szükséges. A legfőbb erénye a téli süllőpergetőnek a végtelen türelem. Hiába dobáljuk, sodratjuk a gumit a legígéretesebb helyeken, ha nem áll ott a hal. Lehet, hogy sokszor csak pár percig kéne még a helyet erőltetni, de az elgémberedett ujjak és az átfagyott lábak az autóba, majd haza kényszerítik a pecást. Persze ilyen esetben egy éles rávágás vagy egy szép süllő megfogása a legkeményebb házi pálinkánál is jobban felmelegíti az embert.

A hideg vízben, mint sokan mások én is előszeretettel használom a különböző plasztik csalikat, ezekből is a kopyto-típusra hajazókat. A lehetőségek végtelenek, mindenkinek megvan a maga kedvence, amit egy jól felszerelt horgászboltban (lásd Rácvárosi:D) könnyen beszerezhet. Partról igyekezzünk megkeresni a mélyebb meglassuló részeket, ezek nagyobb eséllyel tarthatnak halat. Felesleges a nagyon gyors szakaszokat 20-30g-os fejekkel bombázni, mert a kellő mozgást nem tudjuk kihozni a csaliból és a süllő is hülye lenne egésznap a húzós vízben tartózkodni. Ha olyan részt találunk, amit 7-10g-os fejjel kényelmesen le tudunk tapogatni, ott már esélyünk van a süllővel való találkozásra. A Dráván általános véleménye a baráti körnek az, ha valahol keszegmozgást látunk a süllő előbb-utóbb meg fog jelenni, tehát érdemes nyitott szemmel járni. Sokszor a part menti 3-5 méter széles sávban kapjuk az ütést, amikor a víz már szépen kitolta a csalit és megkezdjük a bevontatást. Az egész téli peca olyan, akár egy lassított felvétel. Izgő-mozgó sporttársaknak sosem lesz a kedvence, mert azt a pár kapást igen nehéz kicsikarni. Az általam alkalmazott technika a Dráván az, hogy közel merőlegesen dobok és hagyom ledöccenni a csali, majd szépen türelmesen görgetem a sodrással, néha bele-bele pöccintve. Aztán amikor a parttal kb. 30 fokos szöget zár be a zsinór elkezdem nagyon óvatosan visszahúzni, ügyelve arra, hogy ne akadjak el a bedőlt fák ágaiban. A dobás hosszával szabályozzuk a meghorgászni kívánt rész nagyságát. Gyakorlatilag, kellő türelemmel legyező alakban egy 10-15 dobásból végig pásztázhatunk egy állást. A nyáron amurózó, fenekező placcokon kitűnően alkalmazható ez a technika egész jó eredménnyel.

A nyáron bevált helyeket, oldalkövezések és kőgátak környékét is érdemes megemlíteni. A kövek mögötti mélyebb langók, a homokpadok hirtelen törései, valamint a ráfolyási oldal elvágó vize tarthat egy-két ragadozót. A fentebb leírt óvatossági tényezők (minimális fény, óvatos mozgás) itt igazán lényegesek, mert egy véletlen vízbe gurult terméskő aznapra igencsak lecsökkenti a halfogás esélyeit. A sodrást kihasználva itt elég lehet a 3-5-7g is a csali méretétől függően. Ha a kővégről túl tudunk a homoktörésen és a törés felett a kis fejnek köszönhetően meg tudjuk „lebegtetni” a gumit, kevés süllő fog tudni ellenállni. A kapások agresszivitása a lassan vontatott csalira, még a nyári halakénál is komolyabb, gyakorlatilag elhibázhatatlan. Ha az elméleteinket átültetjük a gyakorlatba és mindezt a kék farkúak is értékelik, akkor nyugodtan elfoghat a büszkeség, persze normális kereteken belül. A horgásztársak ugratása elengedhetetlen kelléke egy sikeres napnak és ezt mindenképp közös sikerként könyveljük el!

Az idei szezonban sikerült pár szép süllőt fognom a fentebb leírt helyeken és technikákkal. Ajánlom minden elvetemült horgásztársnak, hogy ha van lehetőségük, próbálják ki ezt a semmi máshoz nem hasonlítható hangulatú módszert, de mindenképp rétegesen öltözzenek és mint tudjuk a sapka a sál és egy termosz meleg tea elengedhetetlen a cseresznye szedéshez:D…

Írta: Vicze Dávid

Fényképezte: Vicze Dávid és Szatmári Sándor